A koraszülés megkerülhetetlenül fontos eshetőség, amit számításba kell venni. Egy koraszülött baba anyukája sosem úgy indul neki a gyermekvállalásnak, hogy a kisbabája koraszülött lesz, így aztán ezek az édesanyák teljesen felkészületlenül állnak a helyzet előtt, tájékoztatást pedig sokszor nagyon keveset kapnak az elfoglalt, túlterhelt egészségügyi dolgozóktól, így szülőként tehetetlennek érzik magukat. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a koraszülött babákról, amiket érdemes tudni, kiemelten foglalkozva a baba táplálásával.
A koraszülés kockázati tényezői
Minél korábban születik a baba, annál nagyobb a kockázata, hogy fejlődési rendellenességei lesznek. A legnagyobb probléma a koraszülött baba immunrendszerének éretlenségéből fakad. Ráadásul a koraszülött babáknak sok olyan kezelést kell elszenvedniük, amik fokozzák a fertőzésveszélyt; a koraszülött csecsemőket általában lélegeztetik, szondán keresztül táplálják. Mivel tápcsatornájuk fejletlen, ezért a szájon át történő táplálás akár károsíthatja is az immunrendszerét, ugyanakkor szüksége is van rá, hogy mielőbb átszokjon a szájon át történő táplálásra. Ezért a koraszülött baba táplálása egy kényes egyensúlyozási folyamat. Kezdetben infúziós táplálásra van szüksége és ezzel párhuzamosan igyekeznek növelni a gyomorba juttatott mennyiséget. A koraszülött emésztőrendszerének fejlődését az anya teje segíti legjobban!
A másik legnagyobb kockázati tényező a koraszülött baba tüdejének éretlensége; a tüdő még nincs felkészülve arra, hogy működjön. Ha a koraszülés már beindult, az orvosok általában megpróbálják elodázni a folyamatot, ezt kiegészítik egy, az édesanyának beadott, a baba tüdejének érését segítő injekcióval, hogy a koraszülött túlélési esélyei jobbak legyenek. Minél tovább sikerül ilyenkor bent tartani a babát, annál jobban tud hatni az injekció. Ezért is különösen fontos, hogy minél előbb szakszerű kezekbe kerüljetek, ha méhösszehúzódásokat tapasztalsz!
Kórházi benntartózkodás
Mint szinte minden esetben, ha a baba beteg, a gyógyulásban nagy szerepe van az anya tejének. Ezért fontos, hogy a koraszülött baba és édesanyja lehetőleg egy osztályon legyenek a tej lefejése miatt! Akkor is felvehetik az édesanyát a koraszülött osztályra, ha a szülés máshol zajlott le, mivel nem minden kórháznak van koraszülött osztálya. A kórházban töltött idő hónapokra is rúghat, de a törvény lehetővé teszi az édesanya számára, hogy végig ott legyen. Mindent meg kell beszélni az orvosokkal, ápolókkal. Sajnos az egészségügyi dolgozók gyakran túlterheltek, ezért nem árthat a kérdésekkel, kérésekkel picit rámenősebbnek lenni. Sok koraszülött baba szülei feleslegesnek és tehetetlennek érzi magát ebben a nehéz helyzetben, pedig alapvetően az anya jelenléte a koraszülött baba mellett mindig segítségként értékelendő, soha nem teher.
Hogyan tápláljuk a koraszülött babát?
A koraszülött babák szoptatása ritkán sikeres. Ennek több oka van. Először is a koraszülés gyakran olyan komplikációk miatt jön létre, amik a szoptatást is akadályozhatják, illetve minél korábban születik a baba, a mellszövet annál kevésbé van felkészülve a baba táplálására. Továbbá a koraszülő anyák olyan stressznek vannak kitéve, ami negatívan befolyásolhatja a tejtermelésüket. Ennek ellenére az anyatejes táplálás mindig javallott.
Épp ezért a koraszülött babáknál kiemelten fontos a helyes fejés megtanulása. A koraszülött osztályokon sajnos nem mindig tanítják meg az édesanyákat erre, és fejőszoba sem mindig van, ezért is jó, ha előre tudod, hogy a fejésnek milyen nagy szerepe van.
Nagyon fontos, hogy az anya rögtön a szülés után elkezdje a fejést. A koraszülő édesanyák teje sokszor nagyon kevés, de ez egyáltalán nem baj! Az anyatejnek, és főleg a kolosztrumnak itt inkább immunológiai jelentősége van. Úgy működik, mint egy védőoltás: már pár csepp is elég, hogy elkezdje kiépíteni a baba immunrendszerét és emésztőszervei fejlődését megindítsa. Ezért nagyon fontos, hogy azt a pár csepp kolosztrumot is megkapja a baba! Ha valami okból a lefejt kolosztrumot mégsem adják oda a babának, le kell fagyasztani későbbre. Ilyenkor az összetevői károsodnak ugyan, de még fagyasztás után is a legjobb immunizáló anyag.
Ideális esetben 6 órán belül el kell kezdeni a fejést, a tejbelövellést ilyenkor nem célszerű megvárni. Eleinte háromóránként kell fejni mindkét mellet, akkor is, ha nem jön tej, hogy fenntartsuk a mell ingerlését, illetve beindítsuk a tejtermelést. Éjjelente 4-5 óránként kell fejni, és fontos, hogy a mell ne feszüljön túl, mert a kiürítetlenség rossz hatással van a tejtermelésre.
Kezdetben nagy valószínűséggel valamilyen pótlási módszerrel juttatják a baba gyomrába a tejet, pl. a gyomorba vezetett szondával. Az is előfordulhat, hogy a szoptatást egészítik ki szondázással úgy, hogy a baba szájába szopizás közben egy kis szondát vezetnek(SzopTanít): így megkapja a szükséges mennyiséget akkor is, ha nem bír eleget szopni. A szondával, fecskendővel történő pótlás mind szoptatásbarát módszerek.
Lehet szoptatni a koraszülött babát?
A koraszülött babákat is meg lehet tanítani szopizni, bár előfordulhat, hogy a koraosztályon más hozzáállást tapasztalsz, hiszen a korababáknak a szopizás legtöbbször lehetetlen.
A korababák szopási nehézségei két fő okból adódnak: a légzési nehézségek miatt nehezen tudnak nyelni. A nehéz légzésű babák a tej megindulásakor láthatóan pánikba esnek. Ilyenkor némi előfejés után, üresebb mellel érdemes elkezdeni a szoptatást, hogy a tej folyása ne legyen túl intenzív a pici számára. A másik legnagyobb gond a koraszülötteknél a hipotónia, vagyis az izomtónus-gyengeség. A pici koraszülött babák izmai nem tudják megtartani a szájukban a bimbót, a tej kifolyik a szájukból. Ilyen esetekben neurológus vagy gyógytornász kezelésére van szükség, illetve a baba segítségére lehet a DanCer-fogás, ami segít a babának szájában tartani a mellbimbót. A koraszülötteknél gyakran előfordul, hogy púpozzák a nyelvüket, mikor édesanyjuk szoptatni próbálja őket. A nyelvpúpozás az erőszakos etetések következménye, a baba így próbálja elkerülni, hogy nemkívánatos tárgyat dugjanak a szájába. Ilyenkor gyengéden, finoman, lassan keltsük fel az érdeklődését a szopizás iránt. A sok külön töltött idő miatt a koraszülött baba és édesanyja között kommunikációs problémák léphetnek fel, hiszen nem volt elég idő feltérképezni a baba jelzéseit. Ilyenkor segít, ha több időt töltünk a babával.
A 30. hét után született babáknál általában már van szopóreflex, ilyenkor rögtön a szülés után hagyják mellre tenni a babát. Általában Magyarországon 1,7-2 kilós testtömeg és 34 hetes terhességi kor esetén engedélyezik a baba szoptatását, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon eltérő, hogy a korababák alkalmasak-e ennél a testsúlynál és kornál a szoptatásra. A legfontosabb kérdés inkább az, hogy a kicsinek szüksége van-e légzéstámogatásra.
A korababák, ha tudnának is szopizni, apró méreteik miatt nem mindig tudnak megküzdeni a feladattal, pici szájuk nem tudja bekapni a bimbóudvart, különösen akkor, ha a mell feszül. Ezért a korababákat többnyire előfejés után kínálhatjuk a mellből. Az is probléma lehet, hogy a kicsi szájába egyszerűen nem fér be a mellbimbó: ilyen esetekben egy bimbóvédő is segíthet, amivel a babának csak a bimbóvédő végét kell szívogatnia. Előfordulhat, hogy a fokozott tápanyagbevitel érdekében a tej dúsítására lesz szükség, ezt többnyire a tápanyagokban gazdag hátsó tej fejésével lehet megtenni.
A koraszülött babák szoptatására több pozíció is alkalmas. Az egyik ilyen testhelyzet a kengurupozíció. Ebben a helyzetben az édesanya dönthető háttámlájú pihenőszékben vagy ágyban ül, a kisbabát pedig csupasz mellkasára helyezik, így a baba fejjel felfelé van. Ebben a helyzetben kisebb a félrenyelés veszélye. Ki lehet próbálni a fekve szoptatást, ebben a pozícióban a gravitáció miatt könnyebben jön a tej a baba számára. Jó lehet minden olyan pozíció, amiben segíteni tudjuk a babát a szopizásban: ezek az ún. irányított pozíciók, a hónaljtartás és a kereszttartás.
Kengurumódszer
Az édesanya közelsége a legjobb a kisbabának. Az általános szülészeti gyakorlat szerint az anyát és a babát egységként kezelik, vagyis nem választják el: rögtön a mama mellkasára helyezik a szülés után. A koraszülöttek légzési nehézségei miatt azonban ez általában nem lehetséges. Azonban, ha a koraszülött baba légzése rendben van, semmi akadálya nincs, hogy édesanyja testén töltse élete első pár óráját. A bőrkontaktus nagyon fontos, hatására a baba hőháztartása stabilizálódik, alvása rendezettebb lesz, szívműködése, légzése egyenletessé válik. A sokat az anyai testen tartott babák idegrendszeri fejlődése jó, állapotuk ritkán romlik. Ezt hívják a szülészorvosok kenguruzásnak. A kenguruzásnak stresszcsökkentő hatása van, és ebben a pozícióban a baba-mama kommunikáció alapjait is megteremthetjük.
A kenguru pozícióban a babát ruha nélkül(természetesen pelenkában) az anya meztelen mellkasára helyezik hassal lefelé, lábacskáit pedig békaláb pozícióba „hajtják”. Ezután betakarják az édesanyával együtt. Ugyanezt a módszert a baba rögzítésével is alkalmazhatjuk, erre speciális kendők vannak, melyeknek többféle megkötési módszere létezik. Így ha már kiengedték a koraszülött babát a kórházból, az anya kenguruzás közben akár végezheti a napi teendőit is. A kenguruzást az édesapa is csinálhatja!
A cikk W. Ungváry Renáta Zsebibabák könyve - kórházban és otthon a koraszülöttel című könyve alapján készült.